Túlságosan hosszú volt ez a nap akarom mondani a délelött. Németen megírtuk az első vizsgarészt a hosszú levelet, mondjuk nekem egész jó lett attól függetlenül, hogy hasból írtam az egészet. Volt ott szótár szóval tényleg jól ment. A poén az volt, hogy reggel anyunak mondtam, szivesen kihúznám a Wochenendés /hétvégi elfoglaltság/ tételt. A Haushaltsgerätét /háztartási elektronika/ és a Diensleistungot /szolgáltatások/ nem, mert azok kissé nehezebbek voltak a szokásosnál. Anya mondta, hogy nem baj, ha nehezet húzók, mert legalább látom, hogy mire vagyok képes. Mondtam neki jó-jó, de azért tényleg nem ártana egy könnyű tétel. Erre reggel nem rittig a Wochenendés tételt kapom ki? :D Csúcs, na totális megkönnyebülés és aztán írás. Megint többet írtam mint kellene. De sebaj! Jó ez úgy ahogy van, így is 4-es lesz szóval ez a probléma meg van oldva.
A többi óra unalmas volt. Rimánkodtam, hogy ofő helyett töri legyen, de ezt már nem hallgatta meg az ég :( Pedig én dupla törit akartam! /sírva borul az asztalra/
Szóval nem sok minden volt. Tegnap találkoztam két barátnőmmel, akik most érrettségiznek. Csupán a szokásos velük is. Semmi izgi. 
Már várom a hosszúhétvégét, mert akkor legalább több lesz a szabadidőm. Dehogy is! Frászt, egész végig tanulhatom a német tételeket, szituációkat, a történelmet, matekot, bioszt és földrajzot plusz a gazdasági környezetet. Csúcs! Lassan bányászhatom elő a régi füzeteimet...
Talán furcsa lehet, de most kivételesen nem nagyon lelkesedek a nyári szünet miatt. Az összes napom egy haldokló társaságában fog telni. Szuper! Már alig várom...
Basszus! Hisz teljesen elfelejtettem mondani, de ezt most muszáj lesz: Az info dogám 5-lett!!! Méghozzá témazáróként! JÚÚÚHÉÉÉÉJJJJ!!! Végre! Eltünt az a pocsék kettes! Teljesen hibátlan lett az infom, szóval bátran kijelenthetem, hogy HAJRÁ INFOOOO!!!! 

Igen, látszik, hogy Hikori megkapta a drogadagját...

Na átfordítva a szót, egy kicsit tudtam írni az új regényemet, szóval várhatóan, felkerül hamarosan /nem mondok konkrét időpontot/ Még meglátom, hogy, mindesetre ma este szeretném megcsinálni hozzá a borítót, meg keresni a szereplőkhöz képeket is. Aztán talán végre az is felkerül:) Ez viszont azt jelenti, hogy az Álomban a valóság regény fel lesz függesztve. Nincs értelme írnom, mert se ihlet, se... Na mindegy, ezt már leírtam egyszer miért nem.

Határozottan kijelenthetem, hogy káó vagyok. Nem tudom, ki hogy van vele, de egyszerűen röhej, hogy így, május utolsó heteiben képesek benyomni egy rakás témazárót. Csúcs. Ezen a héten bioszból és németből írunk egy-egy nagy dogát. Utána való héten töri témazáró, német tételfelelés, földrajz és még talán egy retvás magyar doga is beköszönt, hogy a viskultról már ne is beszéljek. Sőt, az a legidegesítőbb az egészben hogy az a rohadt infotanár még mindig nem javította ki az adatbázisos dolgozatotkat -.- Fúú szivesen beverném most annak is a képét, de nagyon!

Másik ok, hogy kissé mérges vagyok: Ez a kedves idióta faszkalap tegnap sikeresen felhúzta a fejemet. Ugyebár mostanság holt idegbajos a betegsége és egyebek miatt és ezért ajánlatos tőleg megtartani a két lépés távolságot.  Nos, tegnap annyi történt, hogy kimentem kajálni, melegítettem az ételt, de addig visszamentem a szobámba a könyvemért. /Evés közben szeretek olvasni/ Erre addig ez a seggfej kimászott a konyhába és pont akkor kezdett el mosogatni és a púltnál szórakozni, amikor én enni akartam. -,- Ezt nevezem zsenialításnak, a kajámat se vehettem ki rendesen. Mindegy megoldottam valahogy, aztán csak a szekrényből akartam kivenni egy kis tálat a céklának. Erre ő olyan mérges lett, hogy leordította a fejemet, hogy mért nem bírok várni, meg ilyesmi s mikor elindult felém megfogott és félrelökött. De olyan erősen, hogy enyhén megrémültem. Mi a jó isten, ez a végén ha kedve van rám támad?! Francokat, következő alkalommal én szabályosan megölöm ha hozzám mer nyúlni! Vagy feljelentem a rendőrségen, vigyék csak el a picsába, legalább ott dobja fel a talpát. Kész röhej, és még neki áll feljebb plusz ő mondja hogy én is 42 évesen meg fogok dögleni. Kösz... Senki se tudja, mikor hal meg, de nekem van egy olyan érzésem, hogy sokáig fogok élni. Erősen vígasztal az a tudat, hogy én még sok mindent megtehetek az életben ő pedig már semmit se. Én élek, ő meghal. Csácsumi!

Oké, kb ilyennek tudnám felvázolni a napjaimat. Ami jó hír, hogy hoztam egy kis frisst, na persze még nem az új regényt, hanem egy novellát ami Netty pályázatára íródott. Kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá, szóval ha lehet mondjatok véleményt! *.*

Egy kutya naplója

Én úgy érzem egész jó lett, bár a feladat kissé érdekes volt. Mindegy. Ép hogy sikerült elküldenem tegnap, mert naná, hogy olyan zsúfolt volt a programom a múlt héten is, plusz még lusta is voltam írni, hogy majdnem elkéstem vele. De szerencsére sikerült elküldeni jó módon szóval...:) /Most adok hálát az égnek a gépírásért/ A novellát egyébként a novella részbe is felrakom majd.

Eh... Nos sokat nem tudok erre mondani. Lila szin dominál megint. Ahogy megláttam a fenti képet, az agyamban már is kattogott az a szó: Lila lila... Függőségem megint előjött. Úgy hogy mit csináltam én tökelütött? Naná, hogy összehoztam ezt a kis dizit. Mégis pocsékul érzem magam. Jónak jó, nekem tetszik úgy ahogy, de ezzel a fehérrel nem vagyok megelégedve /sötétségmánia is van a teritéken/ De egyszerűen tudom, hogy fehér alapon a fekete betűt sokkal jobb olvasni, mint feketén a fehéret. Tudom, hisz szemüveges vagyok és néha idegbajt tudok kapni, ha a fekete alapon kissé rikító szinek feszítenek. Fuh... De nem szóltam meg egy szót sem.

Ami még jó hírnek fogható fel, megírtam a 3. regényem első fejezetét. Hamarosan /ha megírtam a másodikat/ felkerül, szereplőkkel képekkel borítokkal és jellemzőkkel együtt. Lassan kezd a szívemhez nőni, talán azért is, mert a szereplő kissé velem azonosul, de ez egyelőre lényegtelen. A többi fő- és mellékszereplőt még ki kell dolgoznom, tehát ez egyelőre még várat magára. Ha már tudom, ki kicsoda és mi lesz a dolga a történetben, akkor természetesen felkerülnek. 

De addig is türelem rózsát terem:) /mondja ezt ő, aki marhára utál várakozni /

Ich wünsche dir, allen bekommst du. Auch fühltest du schrecklich, als ich. Leid, wie ich jetzt. Und ich wünsche dir, sein allein ewigkeit. Dann lernst du vielleicht, was für ist es, wenn jeamand zerstört

Ich vermisse dich. Ich weiß nicht, was ich tun soll. Sag! Sag mir, was ich tun! Schon weiß ich nicht, wer ich bin.

Vannak olyan dolgok, amikor olyan döntéseket hozunk ezen a világon, amik megváltoztathatják az egész életet. De én nem tudom, hogy az a döntés, amit most hozok, az jó-e vagy amit teszek, annak van-e értelme, vagy az egész bukással végződik. Fogalmam sincs, ki vagyok most. Fogalmam sincs, mit tegyek most. Az életem fenekestül felfordult és én már azt sem tudom mit akarok.

Itt voltam egy haldokló emberrel, itt voltam egy álommal, itt voltam egy reménnyel és most... Most olyan ez, mintha a régi életem után fohászkodnék. De ez nem létezik. Nincs olyan, hogy vissza a múltba. Wenn ich zurückkommen würde, dann bekomme ich dich. Aber ist es nur ein Traum. Nicht mehr...
Haladni kell az új élet felé, haladnom kell a céljaim felé, haladnom kell az álmokért, és haladnom kell... Nem tudom. Nem tudom miért. De kimondom. Hangosan. Szabad akarok lenni! Szabad akarok lenni anyuval, hogy soha, semmikor ne legyek ilyen dolgoknak a tanuja. Soha semmikor nem akarok ilyen helyzetben lenni. Erős és független nő akarok lenni, ki megáll a maga lábán anyagilag. De én... Bármennyire is úgy érzem, hogy gyenge vagyok... Erős leszek. Erős, mert tudom, hogy csak azok maradhatnak talpon, kik szembenéznek az élet kemény oldalával és képesek arra, hogy bármilyen problémát megoldjanak vagy próbát kiálljanak.
De most mi lesz? Ezernyi kérdés, ezernyi válasz. Most merre? Hova? Már nem tudom mit tegyek. Olyan bizonytalan vagyok. 
Valamikor még régen megálmodtam ezt. Valamikor volt egy olyan érzésem, hogy hamarosan meg kell tennem. De nem tudom. Most már semmit sem értek.

Csak azt remélem elég erős leszek hozzá és ezzel segíthetek majd.